Történelem

Történelem

Udvard vidéke ősidők óta lakott terület, a Góré dűlőnél római castellum nyomait, a faluban 7.-8. századi avar temetőt (97 sírral) tártak fel. Az Esztergomi út (mely az Ács-majort és a 75-ös főutat köti össze) már az ókorban is létezett.

A faluban már 1075-ben kápolna állt Szent Márton tiszteletére. Ekkoriban királyi birtok volt, melyet a garamszentbenedeki apátságnak ajándékoztak – ez Udvard első írásos említése. 1228-ban itt tört ki Magyarország első jobbágylázadása. 1309-ben Tamás esztergomi érsek vezetésével egyházi zsinatot tartottak itt, ekkor rendelték el a napi háromszori harangszót. A középkorban közelében (valószínűleg a Zsitva gázlójánál) feküdt Huba település, mely később teljesen elpusztult.

A gyorsan növekedő település 1429. október 2-án városi jogokat kapott, 1441-ben pedig a pallosjogot is elnyerte. 1462-ben Udvard járási székhellyé vált. A törökök 1530-ban és 1533-ban támadták meg először, majd 1550-ben és 1554-ben ismét nagy pusztítást vittek végbe (ez utóbbi támadáskor pusztult el a Szent Márton halmi erődítés és a Szt. Márton kápolna). A török idők emlékét őrzi a falutól keletre emelkedő Török-domb (140 m), melyet a szájhagyomány szerint a törökök sajkáikkal hordtak össze.

1572-ben Udvard tartósan török uralom alá került, ezzel hanyatlásnak indult, temploma is elpusztult. Miután közelében felépült Érsekújvár vára 1580-ban, szinte állandóan harci tevékenység folyt a környékén. 1663-ban a törökök innen irányították Érsekújvár ostromát. A lakosságot a fekete hímlő (1655, 1678, 1685) is tizedelte. Udvard Érsekújvár visszafoglalásakor, 1685 nyarán szabadult fel a 113 éves török uralom alól. A majtényi fegyverletétel után a környék ura Szász Keresztély Ágoston esztergomi érsek lett, aki fekete-erdei német iparos családokat telepített itt le. Az 1715-ös összeírás szerint Udvardnak mintegy ezer lakosa volt.

1848-ban Fényes Elek leírása szerint 3457 lakosa volt. Komárom vármegye leírása című munkájában így ír a faluról: Udvard, igen régi magyar falu a Zsitva vize mellett, 3335 katholikus, 90 református s 32 zsidó lakossal. A falu közepén áll az újabb ízlésű katholikus parochiális szentegyház, azonban a reformátusok is birnak itt anyaegyházat. Határa 13,500 hold, s merő rúna, sárga és fekete agyag, hellyel közzel homokos, általában termékeny elsőosztályú szántóföldek, jó rétekkel s középszerű bortermő szőlőskertekkel dicsekedhetik. Erdeje 70 hold tölgyesnél több nincs. Áll 100 és 1/2 régi szabályzatlan telekből, s a lakosok nem úrbér szerint tesznek szolgálatot, hanem termesztményeikből 1/10-det adnak s egy lelkes gazda 120 posoni mérős földet bír. Az említett telkekből csak 90 adózik, mert 6-ot nemes érseki hűbérnökök birnak, a fennmaradt rész pedig, vagy a plébániához , vagy a bírósághoz, vagy a hadnagysághoz tartozik. A közmunkabéli összeírás szerint van itt 261 leszállított telek, 355 házas zsellér 37 lakó, 45 kézmívesei közül kovács 4, kollár 2, szabó 6, takács 11 , csizmadia 12, szűcs 4, varga 5, asztalos 1, s ezek mindnyájan , 11 kontárt kivéve, céhbéliek, s részint az érsekújvári, részint a verebélyi, esztergomi, nagysallói, sellyei céhekhez tartoznak. Földesura 1268-tól fogva az esztergomi érsek. Az udvardiak hajdan királyi szolgák vagy udvarnokok voltak. [2]

A két világháború áldozatainak emlékműve

Ekkoriban a falu híres volt káposztájáról, de elsősorban szőlő- és bortermeléséről vált ismertté. 1866-ban csaknem az egész szőlőállományt újra kellett telepíteni a fagykár miatt. 1878 után a filoxéra pusztításai miatt 70 évre csaknem teljesen megszűnt a szőlőművelés, később homokos talajon telepítették újjá a szőlő nagy részét.

1910-ben 4387 lakosából 4343 magyar volt. Ebben az évben alakult meg a községi tűzoltóegylet, és ekkor építették a tűzoltószertárat is (1990 körül lebontották). Az első világháborúban 138-an estek el a faluból. 1912-ben felépült az első kultúrház (népház), 1916-ban pedig megalakult a fogyasztási szövetkezet. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott.

1919-ben Udvard harcok színhelye volt a cseh legionáriusok és a magyar Vörös Hadsereg katonái között. 1919. június 10-én a megszálló cseh legionisták meggyilkolták a templom déli falánál Wágner Béla és Szokolai István jegyzőt, valamint egy nappal később Kálazi Ferenc és Kálazi Lajos munkásokat.

Udvard 1919-1938 között Csehszlovákiához, 1938-1945 között Magyarországhoz tartozott, ezen belül Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része.

1922-ben felépült az olvasókör székháza (a mai községháza helyén állt). A képviselő-testület 1930. május 3-ai jegyzőkönyve szerint a falu 4 új marhavásárnapot kapott, így összesen évente hat vásárt rendezhetett. 1933. augusztus 19-én a Forgó utcában kitört tűzvészben többek között a fatelep is leégett. A második világháború frontjain 96 udvardi vesztette életét, 1944-ben pedig a teljes zsidó lakosságot (65 fő) koncentrációs táborba hurcolták. A második világháború frontja 1945. március 28-29-én haladt át Udvardon, a templomtorony is bombatalálatot kapott. Ekkor pusztult el a 19. század elején épült zsidó imaház és iskola is. 1946-1948 között mintegy 1200 udvardi lakost telepítettek ki, helyükre szlovákokat telepítettek be; ekkor vált a korábban kizárólag magyarlakta település vegyes nemzetiségűvé.
1963. januárjában a Zsitva elárasztotta a község északi és nyugati részeit, valamint elsodorta a régi hidat.[3] 1986-ban a faluközpontban felépült a Jednota üzletház.
2001-ben 5138 lakosából 3684 magyar és 1323 szlovák nemzetiségű volt. A 2001-es népszámláláskor Szlovákia legnépesebb községe volt.